Az ember, főleg ha ritkán fotózzák néha irtózik attól, hogy képet készítsenek róla. Na nem már úgy alapból, hanem mondjuk egy direkt fotózás keretei között. Nem mondom, hogy egyszerű elengedni magunkat a kamerák előtt, de azt sem mondom, hogy lehetetlen. Nagyon sok ember úgy gondolja, hogy például egy-egy családi pillanat nem igazán nagy dolog, ha nem kerül megörökítésre, később azonban a régi-régi albumot lapozgatva rájönnek, hogy bizony nem nagyon hagynak az utókor számára semmit.
Ekkor szokás nagyon észbe kapni, és évente egyszer legalább egy fotózást leszervezni. De vajon mitől lesz egy anyag jó és mikor választunk ehhez jó szakembert? Én biztos vagyok benne hogy akkor, ha nem csak szakami szemmel nézzük azt az embert, aki a kamera másik odalán fog állni, hanem megvizsgáljuk azt, hogy mint ember, mint személyiség mennyire tudunk vele azonosulni. Ha ugyanis teljesen, akkor emélhetően nagyon jó szakember és tudni fogja a bennünk lévő gátlásokat feloldani, ha azonban ez eleve lehetetlen, akkor teljesen halálra van ítélve az, hogy valóban jó és szép, laza képek szülessenek, amin a családi érzelmek is átütnek.
Én találtam egy tökéletes embert a mi családunk számára, Szalai Balázs ugyanis nem csak profi, de nagyon kellemes személyiségével szinte azonnal el tud minket varázsolni. Nagyon szeretem, ha ő fotóz minket, mert mindenkinek a saját személyisége jön át a képeken, és nem valami mű családot látok magam előtt, ami szerintem egy családi album számára alapvető feltétel, hiszen az unokáink így látják majd ki volt egy kicsit viccesebb, szellemesebb, félénkebb vagy épp mogorvább. Nagyon szeretek vele dolgozni és már várom a következő alkalmat, hiszen akkor már az unokák is nagyobbak lesznek és az ő személyiségük is tökéletesen át fog jönni a képeken.